Minden impulzusradar ugyanazokból a funkcionális blokkokból áll:
- Fordította: A kalauz. Meghatározza a kibocsátott impulzusokat, és megadja az időtartam (és így a távolságok) mérésének idejét.
- Továbbító: generál nagy teljesítményű rádiófrekvenciás impulzusok, klasszikus mikrohullámú vagy klystron, modern szilárd állapotban erősítők. A csúcsteljesítmény kilowatttól megawattig terjed.
- Duplexer: a gyorskapcsoló, amely az egyik antennát felváltva kapcsolja az adó- és vevőkészülékhez — és megvédi az érzékeny vevőkészüléket a saját átviteli impulzusától (amely egyébként megsemmisítené).
- Antenna: Az energiát egy keskeny fénynyalábba köti, az űrbe irányítja, és visszafogja a visszhangot. Az antenna határozza meg a nyereség (Gain) és a szögfelbontás (Szögfelbontás).
- Átvevő: erősíti a rendkívül gyenge visszhangokat (a pikowattok sorrendjét), és működésképes formává alakítja őket, minimális zajjal.
- Jelfeldolgozó: Az agy. Szűrő klutter (MTI / doppler), impulzus tömörítés, integrálja impulzusok, meghatározza a kimutatási küszöböt (CCAR), és végül formába "partok" és "pályák" a célok.
- Kijelző: bemutatja a képet az operátor, klasszikus, mint PPI (Terv helyzetjelző) — az ismert forgó radarkép, a saját helyzetével középen.
Az EW szakembernek
Minden blokknak van egy megfelelője az EW-ben: az adó határozza meg, hogy mit tud egy ESM vevő befogni (frekvencia, PRF, impulzus forma = "ujjnyom"), a vevő és a processzor határozza meg, hogy mennyire érzékeny a radar a zavarásra, és az antenna határozza meg oldalsó lebenyén keresztül (Fő lebeny, oldalsó lebeny és hátlebenyek) ahol a radar sebezhető.